HÁMORI JÓZSEF MAGYAR KULTUSZMINISZTER BESZÉDE

Elhangzott: az ötvenegyedik Frankfurti Könyvvásár Magyar Pavilonjának megnyitóján

 

Nagy örömünkre szolgál, hogy az ötvenegyedik Frankfurti Könyvvásáron Magyarországé a főszerep. Örülünk a bemutatkozás lehetőségének. Örülünk, s ugyanakkor kihívásnak is tartjuk ezt, hiszen egy egész héten át - és reméljük, még tovább is - mindenki Magyarországra fog összpontosítani. Vagy hogy pontosabb legyek, arra, amivel hozzá tudunk járulni a Vásárhoz. Ezt pedig több mint 10,000 könyv, zene és szépművészet, filmek, fényképek, színház és táncbemutatók segítségével tesszük meg..

Valóban egyedülálló a kihívás, hiszen ez az első alkalom, hogy országomnak alkalma nyílik a Frankfurti Könyvvásáron egy széleskörű kulturális bemutatóra. Arra, hogy megmutathassuk, Magyarország immár ezer éve áll fenn, s hogy az elmúlt ezer évben része volt az európai civilizációnak. Sok évszázados küszködés után - a XX-ik század végén - úgy látszik, minden esélyünk megvan arra, hogy európaiak legyünk Magyarországon és magyarok Európában.

Egy olyan kultúrát szeretnénk itt bemutatni Önöknek, amely hagyományokon alapul, ugyanakkor van mondanivalója a jelen számára, és, reméljük, a jövőbe vezet.

Szerencsés egybeesés, hogy Magyarország épp abban az évben jut különleges szerephez a Frankfurti Könyvvásáron, amikor az egész világ Goethe születésének 250. évfordulóját ünnepli. Goethe felismerte egy közös, nemzeti határokon áthatoló nemzetközi irodalmi kultúra létrehozásának szükségességét, egy olyan kultúrkörét, amelyre a "világirodalom" kifejezést alkotta. Goethe városába való látogatásunk a "költőfejedelem" előtti tisztelgés is, amely egyben lehetőséget ad Magyarország kultúrájának bemutatására.

Hölgyeim és Uraim, immáron tíz éve annak, hogy a Vasfüggöny lehullott. A szabadság mámorító érzésével együtt azonban sok kihívással is szembe kellett néznünk az elmúlt tíz évben. A frankfurti közönség ezekről is képes lesz majd képet alkotni magának: szemtanúi lehetnek a magyar kultúra újjászületésének, egy olyan kultúráénak, amelyet nem elsősorban a kommunizmus elleni megmozdulásként hoztak létre, és amelyet nem jellemez politikai szembenállás. Az elmúlt tíz év új lényeget adott a magyar kultúrának. A teljesen új szituáció, amelybe belekerültünk új kérdéseket szült, és a válaszok ezekre, vagy a válaszok megtalálására tett kísérletek új, izgalmas korszak kezdetét jelzik országunk irodalmi és kulturális életében.

A "Magyarország határtalanul" jelmondat a magyar kultúra sokoldalúságát hivatott jelképezni. Hagyományt és újítást, pátoszt és iróniát, Magyarországot határon innen és túl, sok eltérő csoportosulást és különböző nemzedékeket, a non-komformizmus fórumait és különböző stílusirányzatokat Azt, hogy mindez egymás mellett létezik egy kis országban, Európa szívében, gazdag, érdekes, színes kultúrával, amelyet, reméljük, Önök is érdekesnek fognak találni.

Befejezésképpen kérem, engedjék meg, hogy megköszönjem mindazoknak, akik segítségükkel lehetővé tették Magyarországnak, hogy részt vegyen a Frankfurti Könyvvásáron. Sajnos, ezen a ponton nem tudom mindazokat felsorolni, akik minden akadályt legyőzve együtt dolgoztak ennek a csarnoknak a berendezésén. Tudom, hogy minden név mögött egy egész munkacsoport van, csak néhány nevet szeretnék most megemlíteni, akiknek lekötelezettje vagyok. Szeretnék köszönetet mondani Ferencz Istvánnak, az Iparművészeti Főiskola professzorának, aki a kiállítási csarnokot tervezte; Kovács Józsefnek, a grafikusművésznek, aki az emblémákat készítette; Somogyi Tamás, Veres Gábor és Márkus Péter szobrászoknak; a Bauding vállalatnak, ügyvezető igazgatójuknak, Pete Tamásnak, valamint más vállalatoknak; Bernáth Árpád professzor ügyvezető igazgatónak, a szegedi József Attila Tudományegyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszék tanszékvezetőjének, Faragó Tamásnénak, Frankfurt 99 Kht igazgatóhelyettesének; Dr. Budai Katalinnak, a rangidős irodalmi szakértőnek, aki a szerzőkért és fordítókért felelt; és Balogh Katalinnak, a Frankfurt 99 Kht. rendezvényi igazgatójának, aki könyvekkel és programokkal töltötte meg a Vásár- és a Kiállítási Csarnokot.

Hasonlóan fontos volt azok feladata, akik a magyar standot megalkották: Ekler Dezső építész; Horgos Andrea, Mahir Rt., a kiállítási igazgató irányítása alatt; Szabó Dezső rendezvényi igazgató; és mind a közel 100 kiadó, amely elhozta könyveit Frankfurtba. Mindannyiuknak szeretnék köszönetet mondani.

Mindaz, amit említettem kizárólag a német szervezők segítségével valósulhatott meg, akikkel fiatal irodavezetőnk, Borbás László tartott állandó kapcsolatot.

Remélem, hogy Peter Weidhaas - akinek különleges köszönettel tartozunk - elégedett lesz ez évi igazgatói munkájának gyümölcseivel, azzal a munkával, amellyel már a hetvenes évek óta foglalkozott, a magyar könyvvilág nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésével. Remélem, Magyarország méltó társszervezője lehet ennek a vásárnak, és köszönettel tartozunk neki mindazért, amit a Vásárt megelőzően értünk tett. Mögötte áll egész munkacsoportja, de külön is szeretném megemlíteni Rosmarie Rauter munkáját, valamint Dr. Rüdiger Wischenbart tevékenységét, aki gondoskodott a nemzetközi sajtó élénk figyelméről a magyar részvétel iránt.

Végül, de nem utolsósorban, köszönetemet szeretném kifejezni összes szerzőnknek és fordítónknak!

Ezennel megnyitom a magyar kiállítást abban a reményben, hogy látogatóként mindazok, akik szeretik a könyveket és a kultúrát, élvezni fogják ezt a kiállítást is - ezáltal is újabb alkalmat adva Magyarországnak arra, hogy bemutatkozzon Európában és kivegye részét közös sikerünkből.

Köszönöm figyelmüket.

Frankfurt, 1999. október 11.