PETER WEIDHAAS, A FRANKFURTI KÖNYVVÁSÁR IGAZGATÓJÁNAK BESZÉDE

Elhangzott: az ötvenegyedik Frankfurti Könyvvásár hivatalos megnyitóján

 

Hölgyeim és Uraim!

Mivel ez az évszázad utolsó Frankfurti Könyvvására, kérem, tartsanak velem, amikor egy pillanatra megállok, hogy számba vegyem, hol is tartunk.

A Frankfurti Könyvvásáron, mint a világ kiadóinak legnagyobb bemutatóján, ez azért is hasznos lehet, mert a kiadók - kiállítóink - korunk kulturális életének egész skáláját közvetítik látogatóinknak. Kis képzelőerő segítségével bárki, aki a kiállítótermekben és folyosókon sétál, egy, a világ mai állapota körül tett utazást tapasztalhat meg. Azt hiszem, ez nem csak elvont értelemben igaz, hanem vannak gyakorlati vonatkozásai is.

Az új évezred felé tekintve a nemzetközi hírnevű National Geographic magazin nemrég kiadott egy különszámot, amelynek témája a "globális kultúra" volt. Ebben két fő irányvonalat határoztak meg a kultúra számára általában - apró eltérésekkel ezek is valós képét nyújtják a mi ágazatunknak.

Egyrészt kialakult egy olyan kultúra, amelyben egyes témák, egyes bevált hangok, hangnemek, formák nemcsak terjedtek a médián keresztül az egész világon, hanem ezek követendő kulturális modellekké is váltak.

A Könyvvásáron ez olyan írókat és munkákat jelent, mint a tennesee-i Memphisből való John Grisham thrillerjei, a brazíliai Paulo Coehlo mitologikus írásai, az Arundhati Roy által megírt történet egy Keralából származó dél-indiai családról vagy, hogy német irodalmi példát is vegyünk, Jürgen Habermas filozófiája, aki itt él Frankfurtban. Tényleg úgy tűnik, hogy itt a kulturális és nyelvi határok egyre kevésbé jelentenek akadályokat. Épp ellenkezőleg, az ezekhez hasonló művek egy új világirodalmat és -kultúrát hoztak létre, amely globális, és amelynek jogszerű kereskedelmének legfontosabb központja épp itt, a Frankfurti Könyvvásáron van.

Másrészt a National Geographic arra a konklúzióra jutott, hogy a kultúra sok arcát kihalás fenyegeti, mert valamely okból ezek nem érnek el globális elismerést. Ez egyaránt vonatkozik a kis kultúrákra és az úgynevezett "kis irodalmakra" is, ahol, mondanunk sem kell, a "kis" szónak semmi köze a kulturális jelentőségükhöz.

A Frankfurti Könyvvásár kifejlesztette a maga hagyományát, miszerint folytonosan próbálja közönségének figyelmét azokra a régiókra irányítani amelyek a reflektorfényen kívül esnek és a kamerák szemein át nem látszanak. Emlékezzünk csak olyan központi témákra, mint például Afrika 1980-ban, vagy India 1986-ban. Ebben az évben természetesen Magyarországra, 1999-es díszvendégünkre gondolunk így. Egyrészről bámulatos meglátni, hogy ebből a kis országból egyes szerzők milyen nagyszerű nemzetközi helyet vívtak ki maguknak. Esterházy Péter, aki ennek az 51. Frankfurti Könyvvásárnak az irodalmi nyitóbeszédét mondja majd néhány óra múlva, csak egy példa erre.

De ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy a német kiadók aligha jelentetnének meg közel száz új magyar kiadványt ebben az évben, ha Magyarország nem lenne a Frankfurti Könyvvásár központi témája.

A tény, hogy a fő áramlatot követő és a különlegességekre koncentráló piaci szegmens egymástól nagymértékben távolodik, a Könyvvásár példáin át látható, és számunkra mindenképpen elgondolkodtató.

Ez a trend akkor is szembetűnő, amikor megpróbáljuk a Frankfurti Könyvvásár kiállítói statisztikájának egy kicsit részletesebb elemzését adni.

Ebben az évben 113 ország 6,643 egyéni kiállítóját fogadjuk. Ez az előző évi kiállítók számához képest nagyjából 2.9 százalékos csökkenést jelent. Ezek a kiállítók azonban körülbelül 5 százalékkal nagyobb teret foglalnak el, mint 1998-ban. Ez egy olyan folyamat, amelyet már második éve tapasztalunk. Ugyanakkor a kiállítók most több országból érkeztek, mint ezelőtt bármikor.

Az egyéni kiállítók számának csökkenése látható jele a kiadók közt világszerte zajló agglomerációnak. Mind nagyobb csoportok és társaságok jönnek létre, és belső felépítésük szorosabbá tételével már rég letettek arról, hogy saját nevén regisztráljanak minden egyes kiadót a Könyvvásáron.

Mindemellett azonban nő a verseny a magánkiadók közt is. Tulajdonképpen az új kiadványok száma és a kiállított művek összessége is tovább növekszik. Késhegyig menő versengés kialakulását tapasztaljuk. Az elkülönülő profilért való küzdelemben a kiadók nagy összegeket fektetnek reklámozásba, marketingbe és kapcsolattartásba, beleértve azt a törekvést is, hogy a Frankfurti Könyvvásáron a lehető leghatékonyabb módon érhessék el vásárlóikat.

A kiállítók számában és helyfoglalásában tapasztalt általános tendencia a különböző témacsoportokra és a különböző országok általános helyzetére is kivetül. Majdnem az összes témacsoporttal kismértékű csökkenés mutatható ki a kiállítók számában ugyanakkor növekedést látunk a kiállítási területben. A régiókat tekintve az angol-amerikai könyvpiac erőssége nyilvánvaló. A 8.0 csarnok zsúfolásig megtelt, bár át kellett költöztetnünk az Irodalmi Ügynökök Központját a 10.1-es csarnokba, ami szintén azért történt, mert az ügynökök létszámának nagy növekedése egyszerűen szűkössé tette a teret.

Ezzel egy időben a kiállítói statisztikák számos párhuzamos jelenséget fednek fel. Több ország esetében, mint például Dánia, de Magyarország is ilyen, a kiállítók egyre inkább hajlanak arra, hogy egy nemzeti stand ernyője alá gyűljenek össze. A közös nemzeti standok száma is jelentősen növekedett: a tavalyi 78 után idén 87 ilyen van.

Ennek mindenképpen a költségek alakulásához van köze. Bár a közös standon való részvétel korlátozhatja a kiadókat saját prezentációs lehetőségeikben, így mégis gazdaságosabb. Azt a tényt is tapasztaljuk, hogy olyan országokban, mint Oroszország, de gazdaságilag kevésbé sikeres közép- és kelet-európai országokban is és Kelet-Ázsia részein jóval általánosabb gazdasági nehézségek jelentkeznek a nyomdaiparban is, ami aztán a frankfurti részvételükben is tükröződik.

E drámai változások körében nem lehet a vásár feladata az, hogy ellene forduljon ezeknek a változásoknak.

De amit a Könyvvásár mégis megtehet széles közönsége érdekében, az a megfelelő eszközök kifejlesztése arra, hogy kiismerje magát az új fejlemények zűrzavarában és burjánzásában. Engedjék meg, hogy ezen a ponton is néhány általános megfigyelésemnek adjak hangot.

Míg a tavalyi Könyvvásáron minden bizonnyal a kiadók agglomerációs folyamata volt a legellentmondásosabb téma, ebben az évben jelentős figyelem irányul az elektronikus könyveladásra, amelyet az Internet több szempontból is előremozdít.

A legáltalánosabb példát az online könyvesboltok jelentik. Munkahelyükön vagy otthonukban egyre többeknek van Internet-hozzáférhetőségük, és sok Internet-felhasználó vásárolt már ezen a médiumon keresztül, általában elsőként egy könyvet. Ugyanakkor az Internet mélyen behatolt mindennapi információ áramoltatásunkba is, használata megszokottá lett.

Az eleinte jelentkező aggodalmak után, miszerint ez elkerülhetetlenül a könyvkereskedők kárára történik, ez a változás ma megkülönböztetett figyelmet kap. Állandóan növekszik azoknak a könyvesboltoknak a száma, amelyek az Internetet használják, és szintén növekszik a speciális és célirányú kínálatok száma.

Alapos betekintést kínál ebbe a folyamatba a Könyvvásáron különleges elektronikus témánk, amelynek Buch@Internet a címe. Egy árvetélkedőt is útjára indítottunk a szakkönyvboltok által kínált újító válogatások közt. A Buch@Internet természetesen ennek a területnek a piacvezetőiről is tájékoztat.

Nem csak a könyvárusok élnek az Internet adta lehetőségekkel. A Frankfurti Könyvvásár egy másik fő szektora, a jogokkal és engedélyekkel való üzleti gyakorlat is egyre erőteljesebben hasznosítja azt. Mikor a "Jogok árusítása az Interneten" címet választottuk az ez évi Jogtulajdonosok Találkozójára nem is gondoltuk, hogy több érdeklődő részvevőt fog vonzani, mint korábban bármikor. Sok szakértő szerint ez bizonyosság arra, hogy az Internet a jogpiac lényeges bővüléséhez fog vezetni.

Egyébként, ha esetleg nem sikerül eljutniuk a Jogtulajdonosok Találkozójára, amely délután 2-kor kezdődik, ne aggódjanak. Az ott ismertetett iratokat azonnal kibocsátják - természetesen az Interneten keresztül.

Mint az köztudott, a Frankfurti Könyvvásár maga is rákerült az Internetre, hogy közreadjon minden lényeges információt a Világhálón (World Wide Weben), így például az Eseménynaptárt, sajtóközleményeket és a folyamatosan frissített legújabb híreket a Vásár ideje alatt. Mindezt Németország könyvkereskedelmi folyóiratával, a Börsenblatt-tal, továbbá a Hessischer Rundfunkkal valamint a Publishers Weekly és a The Bookseller című nemzetközi kereskedelmi kiadványokkal együttműködésben tette.

A "Virtuális Könyvvásár" fejlesztésében is előrehaladtunk, ennek érzékelhető bemutatóit a termekben helyeztük el. Az összes kiadó adatai, a Könyvvásári Ki kicsoda csakúgy, mint 56 nyelv és 75 ország jogainak és engedélyeinek jegyzéke online elérhető a "Frankfurt Book Fair Virtual" címen.

Szintén újdonság a kiállítók számára adott lehetőség, hogy a Vásár ideje alatt is frissíthetik és hozzáadhatnak ezekhez az adatokhoz. A keresés eszközei alapvető fejlesztésen mentek keresztül, így az információ tárgy, termék vagy régió szerint is válogatható. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy elmondhatjuk, a frankfurti az első olyan könyvvásár világszerte, amely képes olyan internetes információs rendszert nyújtani , amely teljes mértékben megfelel a professzionális követelményeknek.

A Virtuális Könyvvásár másik újítása, amely nagyon népszerű lesz a szélesebb közönség körében is, hogy, legalábbis a német nyelvű szektorban, a Buch & Medien Online segítségével jöt létre. A közreműködő német internetes könyvesbolt, amelynek jegyzéke minden új, kiállítóink által kibocsátott német kiadványt tartalmaz lehetővé tette, hogy bármelyiket az egér egy kattintásával meg lehessen rendelni bármelyik könyvesboltból.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez valóban azt jelenti-e, hogy a jövő mindenestül digitális. Az egyértelmű válasz: egyáltalán nem.

Érdekelnek bennünk az újszerű lehetőségek, és mindent megteszünk, hogy éljünk velük. Ez soha nem pótolhatja a Könyvvásár életképességét, azt a valóságot, hogy az emberek eljönnek találkozni. Hadd térjek vissza mondandóm elejéhez.

A Frankfurti Könyvvásár különlegesen ott vonzó és sikeres, ahol sikerül megőriznie a természetes sokszínűséget az elgondolások esőerdőjében - és figyelmesen felhasználnia azt.

Alkalmanként talán bonyolult felismerni ezt a kreatív és színgazdag változatosságot a Könyvvásár átfogó képében, annyi elfoglaltság és üzlet közepette. Ezt szem előtt tartva szeretnék külön megemlíteni egy helyet, ahol ez mintegy nagyítón át látható. A 9.1-es csarnokban állítottuk fel a "Nemzetközi Központot", amely folyamatos rendezvények színhelye nap nap után, szinte szünet nélkül.

Itt - hogy csak néhány példát említsek - a posztkoloniális India irodalmáról szóló beszélgetésre vagy akár a kínai könyvpiac szakmai elemzésére is ráakadhatnak. Délutánonként erotikus irodalom, de politikai vitafórum is lesz az arab világban publikáló nőkről. Nagyszerű szerzők, mint a francia író Michel Houllebecque is itt lesz a központban, csakúgy, mint iráni disszidensek, akikkel a jelenlegi helyzetről, a fundamentalista rezsim nyitásáról fogunk beszélni. Lesznek kis szakértői kerekasztal beszélgetések kis létszámú hallgatósággal, de lesznek TV-közvetítések is.

A Nemzetközi Központ azon helyek egyike, ahol a szólás szabadságáról tartunk politikai vitákat, de azokét is, ahol tekintettel vagyunk a szellemi és anyagi körülményekre is, amelyek hiányában nem beszélhetünk kulturális nyitottságról és ezért a szólásszabadságról sem.

Ez a tény idén két központi témával kap hangsúlyt. Egyrészrt az iráni kiadók tíz év után először állítanak ki ismét Frankfurtban. Iránt azért zártuk ki ebben az időszakban, mert az iráni kormány támogatta a fatwát, amely halállal fenyegette Salman Rushdie írót. Legfőbb ideje volt újragondolni ezt a határozatot, azután, hogy Chatami iráni elnök tavaly ősszel elhatárolta magát a fatwától.

Egészen közelről követtük a liberalizáció kétségtelenül élesen ellentétes folyamatát ebben az országban, és végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a Könyvvásár nyitott fóruma megfelelő és fontos küzdőtere lenne Irán új és független hangjainak.

Összesen öt iráni kiadó jelentkezett kiállítónak. Közülük kettő, a "Chesmeh Publishing Company" és a "Roshhangaran Women Studies Publishing" a Frankfurti Könyvvásár közvetlen meghívására érkezett hozzánk.

"Irán. Az ellenállás esztétikája" szintén témája egy nyilvános vitának, amelyet 1999. október 16-ára, szombatra terveztünk, a Könyvvásár Nemzetközi Központjába, a 9.0-es csarnokba, és amelyen Mahmud Doulatabadi és Faradj Sarkuhi írók is részt vesznek.

A koszovói háború és az immár tíz éve tartó ex-jugoszláviai társadalmi bomlás volt a másik központi politikai témája ennek az évnek. A Könyvvásár saját kezdeményezéseként meghívott 15 jól ismert írót a korábbi Jugoszlávia mindenféle régióiból, hogy részt vegyenek egy olyan találkozón, amely a Könyvvásár nyitásáig tart, és egy sajtótájékoztatón is, amely holnap lesz, a Vásár első napján.

Ez egyben az OSCE részéről Freimut Duve és a horvát kiadó Nenad Popovic által tett javaslatra való válaszunk is.

Ennek a kezdeményezésnek, amely előreláthatólag a "Group 99" címet kapja majd, az a célja, hogy helyreállítsa a közös tárgyalásokat, amelyek az elmúlt évtized háborúinak és konfliktusainak következtében megszűntek az értelmiségiek körében, és amelyek szintén előfeltételei a kulturális és politikai újrakezdéseknek, a szólásszabadság és egy nyitott kulturális közeg visszaállításának.

Szeretettel meghívunk mindenkit ide a Kongresszusi Központba, a "Spektrum" terembe holnap 11 órára, hogy mindenki maga is láthassa, milyen eredményre jutottak ezek a tárgyalások. Jövő vasárnap pedig az írók közül néhányan részt vesznek egy felolvasáson a Nemzetközi Központban.

A globális kulturális változatosság, amelyre korábban röviden utaltam, és amelyet napjaink és korunk kiemelkedő értékének tekintek, a valóságban is megtapasztalható itt, a Frankfurti Könyvvásáron.

A banalitást kockáztatva ki kell emelnem, hogy ezeknek az értékeknek az ápolására hozzá kell járulnunk a kis standok bérleti díjához a nagyok bevételéből, teljes mértékben a vegyes finanszírozás hagyományához tartva magunkat.

A különböző, részben élesen heterogén üzleti csoportokról való gondoskodás kérdése is, hogy nekik olyan helyeket biztosítsunk, ahol jól érzik magukat és hasznos munkát tudnak végezni. Speciális központok egész sorát fejlesztettük ki az évek során, amelyek nagy része csak az adott, általuk megcélzott felhasználók számára ismerős. Az illusztrátoroknak létesített központ a 3.1-es csarnokban, az elektronikus médiáé a 4.0-esben, a könyvtárosoké a 9.2-esben, a könyv-kiskereskedőké a 6.3-asban van, a Kelet-Nyugat Szolgáltató Központ (East-West Service Point) a 9.2-es csarnokban, a Kiadók Központja a Galériában található.

Szinte mint vásár a Vásárban, a 3.1-es csarnok a művészet, művészeti könyvek és olyan magas színvonalra fejlesztett kiadások otthona, amelyeket a művészetrajongó és művészetet ismerő közönségnek szolgáló stúdiók készítettek. Ez egy olyan terület, amelyet az elmúlt években kissé elkerült az érdeklődés, így ezt ebben az évben különleges erőfeszítésekkel próbáljuk visszaszerezni.

Végül szeretném elmondani, hogy az évek során két szilárd alapítványt sikerült létrehoznunk a Frankfurti Könyvvásár számára. Az egyik a kiadók, könyvárusok, ügynökök közti üzletet teszi lehetővé professzionális és hatékony módon. A másik képessé teszi a profikat, Önöket, az újságírókat, a szerzőket, de sok olvasót is, hogy befektessenek egy évenkénti felfedező utazásba a könyvek, információk és képek egyre bontakozó világába.

Amikor az 51. Frankfurti Könyvvásár után helyemet utódomnak átadom, egy szilárd alapzat lefektetését is kifejezem jelképesen, sok sikert kívánva a Frankfurti Könyvvásár jövőjének, amely oly sokat jelent mindnyájunk számára.