PETER WEIDHAAS ÉS BERNÁTH ÁRPÁD FRANKFURTI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA
1999. JÚNIUS 8-ÁN

 

Sajtókonferencia Frankfurtban 1999. június 8.-án
Peter Weidhaas úr (a Frankfurti Könyvvásár igazgatója) beszéde

Az 1999 évi 51. Frankfurt Könyvvásár
Fővendége – Magyarország

 

Hölgyeim és Uraim,

Tisztelettel köszöntöm Önöket Magyarország, mint az 51. Frankfurti Könyvvásár központi témája programjának bemutatásán.

Magyarország a 13. ország, mely a Könyvvásáron a művészet és kultúra minden területén nagyszámú rendezvénnyel mutatkozik be. A 13-as szám egészen biztosan nem jelent itt szerencsétlenséget. Sokkal inkább azt érzékelteti, hogy a Frankfurti Könyvvásáron a kulturális találkozások immár több mint egy évtizede tartó hagyománya tudott kialakulni.

A kulturális találkozásoknak és irodalmi felfedezéseknek ez a közvetítése a Frankfurti Könyvvásár legfontosabb feladataihoz tartozik. Ez néha háttérbe szorul az újságokban szenzációként tálalt dolgok mögött, mint például a világ könyvkiadóinak átstrukturálódása vagy az éppen aktuális szuper-bestseller mögött, mely a Frankfurti Könyvvásárnak, mint piacnak éppen legkeresettebb árucikke.

De a Frankfurti Könyvvásár éppen azáltal egyedülálló, hogy itt szétválaszthatatlanul kiegészítik egymást a kiadói jogokkal való kereskedés és a tartalmak bemutatása.

Amikor tartalmakról beszélünk, tehát irodalomról, szerzőkről, új kiadványokról, akkor különösen nagy szerepet játszik az eddig még kevéssé ismert nyelvterületekről származó irodalmak iránti érdeklődés.

"Kis" országoknak gyakran " nagy " irodalma van. Ezt már több ízben megtapasztalhattuk. A Frankfurti Könyvvásár egyik legsikeresebb központi témája 1993-ban Flandriával és Hollandiával foglalkozott. De az 1996-os Írország és a két évvel ezelőtti Portugália is ebbe a sorba tartoznak.

Amikor azután a megelőző évben éppen a könyvvásáron jelenlévő portugál írót José Saramagot tüntették ki az irodalmi Nobel-díjjal, különösen nagy lett a Saramago iránti lelkesedés. Megmutatkozott, hogy egy olyan ország, melyet általában az "Európa szélén" találhatókhoz sorolnak, az irodalma, szerzői és könyvei által egyszerre csak a figyelem középpontjába lendült.

A Frankfurti Könyvvásár, de a német nyelvű kiadók és olvasók általában is a legutóbbi időben egyre inkább a kulturális javak nemzetközi cseréjének fontos terévé váltak. Az olyan nyelvek vagy régiók szövegei, melyek a világsajtóban gyakran értékükön aluli figyelmet kapnak, itt mindig újból olyan színtérre találnak, mely lehetővé teszi számukra a nagy áttörést.

Így volt ez már 1976-ban, amikor Latin-Amerika jelentős irodalmait a Könyvvásár által fedezhette fel egy csapásra nemcsak a német, hanem legalábbis az európai olvasóközönség. De azóta is gyakran számolhatunk be hasonló sikertörténetekről, utoljára ez például a skandináv irodalmakról és előtte az orosz irodalomról mondható el.

Most természetesen hasonló sikereket kívánunk Közép- és Kelet-Európa irodalmainak, bár néhány ebből a régióból származó írónak már eddig is világszerte jól csengő neve volt.

Az alapvető dolgokat érintő rövid kitérő után most már közvetlenül Magyarország témájához értem.

Ezen a sajtókonferencián Önök a magyar szervezőbizottság által előkészített kultúrprogram részleteivel fognak megismerkedni. Semmit sem akarok megelőlegezni, hanem csak a magyar irodalom egy olvasójának szemszögéből szeretnék valamire utalni.

Aki az újabb magyar irodalmat olvassa, csodálkozva láthatja, hogy két téma vörös vezérfonalként húzódik rajta végig: A szerzők -általában önirónikus - foglalkozása egyrészt a "magyarság" témájával másrészt pedig a rendszerint nyugat felé induló számtalan utazáséval.

Csak két példát említek erre: Nádas Péter nagy regénye az "Emlékezések könyve" például egészen programszerűen "utolsó berlini lakásának" leírásával kezdődik, amelyből azután oldalról oldalra haladva a század második felében Európában bekövetkezett nagy politikai fordulópontok regénye nő ki.

Esterházy Péter, aki bizonyára nem kevésbé világjárt, mint Nádas Péter és aki októberben a Frankfurti Könyvvásáron az irodalmi megnyitó beszédet fogja mondani, tehát Esterházy Péter majdnem minden könyvében azon töpreng, hogy mit jelent "közép-európainak" lenni. Néha ez egyszerűen csak "pech", gyakran "tragédia", vagy éppen "komédia", de minden esetben "dráma". Ez Esterházy lakonikus végkövetkeztetése.

A sajátos, egyéni vagy magának való és másrészt a nagyvilág között feszülő ív olyan jellegzetesség, melyet a magyar irodalom a világirodalom sok más alkotójával együtt mutat.

Ezért várhatjuk hát kíváncsian, hogy milyen találkozásokra hív majd, az október 13.-tól 18.-ig tartó 51. Frankfurti Könyvvásáron a fővendég, Magyarország.

 

 

Prof. Bernáth Árpád, a szegedi egyetem germanisztika-professzora, a budapesti Frankfurt '99 Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatójának beszéde

az 1999. június 8.-i frankfurti sajtókonferencián

 

A Könyvvásár mint kultúrpolitikai esemény

1999. október 13. és 18. között először mutatkozik be a Frankfurti Könyvvásáron fővendégként egy volt szocialista ország. Magyarországnak nem véletlenül jutott ez a szerep- Tíz évvel a Magyarország és Ausztria közötti határ megnyitása után egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a vasfüggöny mögött nem monolitikus blokk volt: A sok évszázados kulturális kötődések, a gazdaság jelenlegi helyzete és állapota az egykori szovjet birodalom országait különböző mértékben mutatják verseny- és integrációképesnek. 1999-ben Magyarország Lengyelországgal és a Cseh Köztársasággal együtt állíthatja magáról azt, amit 1989-ben, negyven évi demokratikus fejlődés után, a Német Szövetségi Köztársaság állított magáról: Az ország Nyugathoz kötődve és Kelet felé nyitottan áll Európa szívében.

A 3.0 csarnokban első alkalommal lesz minden egy fedél alatt

A kultúra és a kereskedelem talán sehol sem kapcsolódnak oly pozitívan egybe, mint épp a világ legnagyobb könyvvásárán. Az egyes országok integráció- ill. versenyképességének tényezői Frankfurtban nemcsak a könyvben, mint termékben mutatkoznak egységben, nagy hangsúlyt kapnak az adott év központi témáját jelentő országok rendezvényein is. De a két terület összetartozása még soha nem nyilvánult meg térben is ilyen egyértelműen: Először fogja egy fővendég ország kulturális programját kiadóinak legújabb termékeivel együtt egy fedél alatt bemutatni. A 3. csarnok 0. szintjén nemcsak Magyarország kulturális hagyományainak szemelvényei lesznek láthatók. A magyar kiadók, nyomdák és könyvkereskedő cégek erre az egy évre elhagyják szokott helyüket a 9.2 csarnokban. A rendezők ettől a megoldástól a látogatók nagy mértékű és mégis szórakoztató tájékoztatását remélik. A két terület persze két különböző képet ad majd: Ferencz István építész a magyar kultúra tizenkét zsenijét állítja a kiállítás középpontjába; a magyar kiadók Ekler Dezső építész elképzelése szerint fából készült nagy mozgatható könyvekben állítják ki könyveiket. Egy pódiumon minden nap, nyitástól zárásig különböző programok lesznek: délelőtt a komolyabb tartalmú vitákat tartják majd ,- szerzőként még Magyarország államelnöke is szóhoz jut -, délben főleg a különösen érdekes új kiadványokat mutatják be, és a délután előrehaladtával egyre könnyedebben alakul a program: hiszen a kereskedelem latin elnevezése a commers eredetileg mindenféle zajos rendezvényt jelölt.

A pillangó - a sokféleség jelképe is

Arra a kérdésre, hogy miként fogja Magyarország önmagát tartalmilag meghatározni, a "sokféleképp" szóval válaszolhatunk. Kiadóinak sokféleségével, szerzőinek sokféleségével, nemzetközi kapcsolatainak sokféleségével. Az új kiadványok mennyisége már magában is feleslegessé teszi a vitát a lehetséges egyoldalúságról. A Könyvvásár sajtószóvivőjének kijelentése szerint még soha nem mutatott be fő vendég ország ilyen sok új kiadványt. A könyvek sokféleségéről gondoskodik a magánkiadók által dominált, mostanra megszilárdult magyar könyvpiac. A Budapesten ez év április végén rendezett 6. Nemzetközi Könyvfesztiválon tapasztalhattuk a könyvek előállításának és az irántuk megnyilvánuló fizetőképes keresletnek a fellendülését. Ez a könyvfesztivált, mely egyre inkább valódi könyvvásár jelleget ölt, a Német Könyvkereskedők Egyesülete Kiállítás-és Vásár RT segítségével alapították és támogatták. Mostani sajtókonferenciánk idején is folyik egy nagy hagyományokkal rendelkező esemény Magyarországon, amely a magyar könyvpiac erős fejlődéséről tanúskodik. Ez az 1928 óta évenként megrendezett Könyvhét, melynek alkalmából a magyar könyvesboltok és kiadók az ország sok városában és községében fölverik sátrukat, új könyveket mutatnak be, szerzőiket felolvasó és dedikáló rendezvényekre küldik.

Az persze, hogy az ez évi Frankfurti Könyvvásáron mi lesz látható, véletlenektől is függ. Nehéz megjósolni, hogy mikor sikerül egy szerzőnek egy "nagy dobás", mikor talál magának kiadót Magyarországon vagy külföldön, vagy mikor lel egy nehéz mű fordítóra . A rendezők azt remélik, hogy 1999-ben a szerzőknek, irodalmi ügynökségeknek, kiadóknak és fordítóknak több lehetőségük lesz megtanulni, hogy mi módon vihető be a magyar könyvkultúra a nemzetközi könyvpiacra, mint bármikor eddig. A magyar kulturális kormányzat a maga részéről arra törekszik, hogy ezt a folyamatot a maga eszközeivel 1999 után is támogassa. Így a magyar művek fordításának támogatására 1997-ben létrehozott alapítvány továbbra is fennmarad. A magyar könyvkiadásról szóló információkat is minden évben olyan teljességgel kívánjuk aktualizálni, mint amilyet az 1999-es kiállításra remélünk elérni.

Magyarország után Lengyelország és Görögország következik…

Végül, de nem utolsó sorban: Amennyire lehet, be akarjuk vonni a fő vendégként utánunk jövő országokat a programunkba. Első alkalommal fog a következő központi téma országa elődje könyvvásári programjának kialakításában közreműködni. A vásár utolsó előtti napján, október 17.-én a 3.0 csarnok egy részét átadjuk Lengyelországnak. Hiszen az integráció folyamatának nemcsak nyugat-keleti irányban kell végbemennie, hanem észak-déli irányban is: Lengyelország a csehekkel és szlovákokkal együtt és Görögország az egész Balkán-félszigettel együtt igényes partnerekké kell váljanak az európai értékek cseréjében.