SZÍNHÁZI ÉS TÁNCBEMUTATÓK

 

A magyar színházat különböző előadások és egy antológia mutatják be a német közönségnek, az új magyar táncművészetet számos fiatal koreográfus munkáival.

A Kortárs Művészetek 1998 óta működő Háza, a köznyelvben TRAFÓ, október 8.-án és 14.-17-ig lehetőséget kap arra, hogy a Künstlerhaus Mousonturm-ban bemutatkozzék Fiatal magyar koreográfusok legújabb munkái, a Balázs-Béla-Stúdió fiatal magyar filmeseinek dokumentum- és rövidfilmjei valamint művészi videók és kiállítások lesznek itt láthatók. Multimédia-produkciók, koncertek és partyk egészítik ki a programot.

A Theater 695-ben mutatják be Nagy András "Alma" című monodrámáját Alma Mahlerről, Dina Draegerrel és Ludwig Wüst rendezésében, németországi ősbemutatóként. A premier 1999. október 8.-án 19.30 órakor lesz 1999. november 3.-án a frankfurti Goethe Egyetem és a budapesti Színház-és Filmművészeti Főiskola közös produkcióját mutatják be a Theater 695-ben Lukács Györgyről és Peter Szondiról. A projektet Lehmann professzor és Nagy András magyar drámaíró vezetésével több szakaszban hajtják végre. A cél, közös kutatások és work shop-ok segítségével közösen kialakítani és színpadra állítani egy darabot.

A Schauspiel Frankfurt-ban a Könyvvásár alkalmából vendégjátékokat terveznek kortárs magyar darabokkal.

Az Euro Theater Central Bonn-ban Karinthy Ferenc "Budapesti álmok" című darabját mutatják be a zalaegerszegi Hevesi-Sándor-Színházzal együttműködve, Bagó Bertalan rendezésében. Az előadásokat október 14.-re és 15.-re, 20 órára, tervezik.

1999. október 17.én a Staatstheater Darmstadt-ban az Európa-szerte ismert és több díjjal kitüntetett táncszínház együttes a “Sámánok” vendégszerepel a "The Dissimulators" című darabbal. Erre a napra még egy új magyar színdarab dramatizált felolvasását és egy zenei rendezvényt terveznek.

A Könyvvásár alkalmából öt jelenkori magyar szerző színdarabjait tartalmazó antológia jelenik meg- "ajánlókönyvként" a jövő számára és a könyvvásáron tartandó felolvasások alapjaként. Az antológiában megtalálhatók Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos sikeres színdarabjain kívül az eddig csak bennfentesek által ismert drámaírónő, Filó Vera egy műve is.

Kurátor: Szilágyi Mária, színháztudományi kutató, a német nyelvű színház referense/ Magyar Színházmúzeum, Remetehegyi u. 29, 1037 Budapest (Telefon: 00-36-1-3672-166, e-mail:creativ.media@mail.datanet.hu)

 

 

Mousonturm - Trafó fesztivál
Frankfurti Könyvvásár 1999. október

 

Szabó Réka: Szonáta
(kb. 23 perc)

A bécsi klasszikában kikristályosodott szonáta rendkívül kötött formájú. Három tételének tempója allegro (középgyors), andante (középlassú) vagy adaggio (lassú) és vivace (nagyon gyors). Az első tétel formája rendszerint a szigorú szabályok szerint építkező szonátaforma, a harmadiké pedig a témát többször körültáncoltató rondo.

Koncepció: Szabó Réka
Koreográfia és tánc: Kulcsár Enikő, Zsarnóczay Gizella, Szabó Réka
Zene: Geröly Tamás (dob), Szabó Réka (ének)
Fény: Bánki Gabriella

A darabról

A Szonáta az 1997-es Inspirációra készült, ahol elnyerte a verseny koreográfiai fődíját és a MU Színház közönségdíját. (Az Inspiráció a Műhely Alapítvány által szervezett koreográfiai verseny, fiatal, új utakat kereső koreográfusok számára.)

Számomra mindig is izgató kérdés volt, hogy a tánc inkább színház-, vagy inkább zene-jellegű-e, hogy az előadók emberek-e vagy inkább hangszerek. A darab kísérlet arra, hogy egy táncelőadás zenemű-szerűségét hangsúlyozza, ezért is választottam vázául a zenei formát. Fontos volt számomra az előadást kísérő élő zene is, kihívást jelentett a zenésszel folytatott közös munka, hogy hogyan alakítja egymást az alkotás folyamán zene és tánc.

A három tétel három nagyon különböző hangulat, mindegyik tulajdonképpen egy-egy kép, egy-egy mondat kifejtése. A kapcsolat közöttük egyrészt a zene, másrészt van tartalmi összefüggés is: mindhárom kép a bezártság érzését fogalmazza meg, csak más-más formában.

Az első tételben a kosztümök nagyon groteszk, behatárolt életteret teremtenek számunkra, de mi ezek között a korlátok között úgy élünk, mintha észre sem vennénk őket, mintha ez volna a legtermészetesebb.

A második tételben a sötétbe vetített, csak a testünkön megjelenő redőny- és kerítésrácsok mögött táncolunk. Megjelenik az énekhang, az egész rész sötét, lassú, fájdalmas.

A harmadik tétel, mint ahogyan a szonátákban is általában, rondo formájú, ahol a téma többször, különböző alakban tér vissza. A téma a kezek visszafojtott remegése, mely szabadulni nem tudó indulatokról árulkodik.

Szabó Réka

A tánc csak hobbi volt a számára, ameddig diplomát nem szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika - számítástechnika szakán

A fordulópontot 1994 hozta, amikor Rui Horta beválogatta abba a - szinte kizárólag az akkori modern táncélet krémjéből álló - csapatba, akikkel magyarországi koreográfiáját készítette.

1995-ben kezdett saját darabokat csinálni. 1997-ben pedig a Szonáta című alkotásával elnyerte az Inspiráció koreográfiai fődíját. Az itt nyert pénzen készítette az 1998 áprilisában bemutatásra került Kontroll kontra című darabját.

Legutolsó szólódarabja a Lila hangyász. Táncosként olyan kiváló koreográfusokkal dolgozott, mint Rui Horta, Jo Anders, Berger Gyula, Gál Eszter. Jelenleg Havier de Frutos-szal dolgozik

Geröly Tamás

Ütőhangszereken játszik és tanít. Elkötelezett híve a jazz egyik speciálisan magyar vállfajának. Kilenc évig játszott a Dresch Quartetben, de a legkülönbözőbb formációk tagjaként bejárta az országot és külföldön is sokszor fellépett. Számos kortárs táncszínházi előadásban lépett fel (Compagnie Joseph Nadj, TranzDanz).